Szicília déli partja: barokk városok, csendes falvak és egy kiszámíthatatlan vulkán
A nyári hőhullámok után ősszel ismét érdemes felkeresni a Földközi-tenger legnagyobb szigetét. Szicília déli partja csendes, élhető és biztonságos, a hazaút azonban könnyen bonyolultabbá válhat, ha éppen működésbe lép az Etna.
A tavalyi, kora tavaszi látogatás után idén is visszatértünk a szigetre. Akkor Cataniát és a nyugati part látnivalóit néztük meg, ezúttal a déli parton egy mindössze néhány száz fős falu, Kaukana volt a kiindulópontunk.
Első utunk a két déli barokk kisvárosba, Ragusába és Modicába vezetett. Ragusában a legtöbb látnivalót az Ibla negyed tartogatja: már az oda vezető út is festői, a Dóm környékén pedig akár órákig lehet sétálni a kacskaringós utcákon. Az itteni épületek többsége az 1693-as földrengés után épült, ami nemcsak Szicília, hanem az egész mai Olaszország történetének egyik legpusztítóbb természeti katasztrófája volt.
Modica története is hasonló, kiegészülve a spanyol uralom idejéből fennmaradt híres csokoládéval. A közel 150 éve működő Antica Dolceria Bonajuto termékei kihagyhatatlanok: a kis üzletben bőven megéri kivárni a hosszú sort a különféle ízű édességekért.
Másnap többórás hajóút várt ránk. Scoglittiből indultunk a tengerbe, és a déli part mentén tettünk egy kört, több fürdési lehetőséggel. A bizonytalanabb úszók mentőmellényben mártózhattak meg, a pancsolás pedig a társaságunkban lévő hároméves gyereknek sem okozott gondot.
A halászfalu Punta Secca valamivel forgalmasabb Kaukanánál, itt este is könnyen lehetett nyitva tartó éttermet találni: a garnélarákos spagetti tökéletes keretbe foglalta a napunkat.
