A jóléti állam finanszírozási csapdája és a francia példa
A franciaországi erőszakos megmozdulások és fosztogatások mögött általános gazdasági tényezők is meghúzódnak. Az elmúlt fél évszázadban kiépült jóléti állam sok szolgáltatást nyújt „bölcsőtől a koporsóig”, ami hozzájárult a jövedelmi aránytalanságok szűküléséhez, a várható élettartam növekedéséhez és a kiterjedt szociális ellátáshoz. A rendszer finanszírozása azonban komoly terhet jelent: az államháztartási kiadások aránya a nemzeti jövedelmen belül jelentősen megnőtt, Nyugat- és Észak-Európában a hazai termék felét is eléri. A nagy kiadásokat az állam magas adókkal és járulékokkal fedezi, és a nagyvonalú ellátást nyújtó országokban gyakori az állam eladósodottsága.
Az uniós tagállamok sora képtelen betartani a közösen megállapított fiskális szabályokat: az éves deficit ne haladja meg a GDP 3, az államadósság pedig a 60 százalékát. A problematikus esetek között van Franciaország és Olaszország is, nem csak Görögország. A francia államadósságot az elmúlt években viszonylag olcsón finanszírozták, ám a rendkívül alacsony kamatok időszakának vége, és az erősen eladósodott országok számára megdrágult az adósság finanszírozása. A francia állampapírhozamok emelkedése logikus piaci reakció, hiszen az ország kockázatosabb ügyfél lett, a kamatkiadások növekedése pedig tovább súlyosbítja az államháztartás helyzetét.
Észszerű gazdaságpolitika szerint vissza kellene fogni a további eladósodást, ám ehhez a költségvetés kiegyensúlyozására lenne szükség, ami csapdahelyzetet teremt. A francia diákok elégedetlenek az oktatás anyagi helyzetével, a gazdák és autósok sokallják az üzemanyagárakat, a nyugdíjasok száma nő, a széleskörű szociális ellátás pedig vonzza a frankofón országokból érkezőket. Erős támogatottságú kormány számára is hatalmas próbatétel lenne a nyugdíjkorhatár emelése, a szociális ellátás olcsóbbá tétele és az erőforrások átirányítása. A hivatalban lévő elnök mögött nincs elégséges támogatás ilyen reformokhoz, a két szélső erő pedig újabb anyagi követeléseket támaszt.
Franciaország a második legnagyobb európai gazdaság, belpolitikai zavara kihat az egész EU döntési képességére, különösen, hogy más nagy európai országokban is törékeny a politikai helyzet. A pénz árának drágulása rossz hír a gyenge európai konjunktúrára nézve. A francia és egyéb jóléti állam esete súlyos modellkérdéseket vet fel: mire vállalkozhat az állam, és hogyan található meg az értelmes átváltás az anyagi jólét, a klímavédelem, a biztonság és a technológiai korszakváltás között. Minden jogos igény kielégítésére egyszerre nincs mód, ezt az igazságot pedig nehéz elfogadtatni a megosztott társadalom eltérő helyzetű csoportjaival.
