Drónkupola a Karmelita tetején – hivatalosan is megerősítették a drónelhárító rendszert
A Honvédelmi Minisztérium nemrég megerősítette, hogy drónvédelmi rendszert telepítettek a Budai Várban található Karmelita kolostorhoz. A tárca a megkeresésre azt a választ adta, hogy a Karmelita drónelhárító rendszerével kapcsolatos szerződés minősített, minősítője a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat főigazgató-helyettese.
Az ügy előzménye, hogy már 2023 tavaszán írtak rejtélyes antennákról, amelyek a budai hivatalt őrzik, ám hivatalos információk sokáig nem voltak elérhetők. A minisztérium megerősítése után ugyan továbbra is kevés a nyilvános részlet, a rendszer létezésének elismerése mégis lehetővé teszi, hogy pontosabb képet adjunk arról, technológiailag mire lehetnek képesek a budavári berendezések.
Mi az a drónkupola?
Az úgynevezett anti-drón rendszerek, más néven drónkuplák összetett, fix telepítésű drónelhárító biztonsági rendszerek. Segítségükkel megakadályozható, hogy zárt vagy érzékeny létesítmények környékén nem kívánatos drónok bukkanjanak fel: a berendezések autonóm módon észlelhetik, azonosíthatják, bizonyos esetekben pedig semlegesíthetik is a jogosulatlan eszközöket. Mindez passzív rádiófrekvenciás figyeléssel, optikai kamerákkal és szükség esetén radarokkal lehetséges, kiegészülve zavarással, valamint az úgynevezett soft- és hardkill módszerekkel, azaz a megbénítással és a megsemmisítéssel.
Egy biztonságpolitikai szakértő a lapnak nyilatkozva úgy fogalmazott, hogy a korszerű objektumvédelemhez hozzátartozik a drónvédelmi rendszer, a telepítés egyáltalán nem tekinthető rendkívüli intézkedésnek.
Három fő egység a tetőn
A rendelkezésre álló információk alapján vélhetően többszintű, akár radartámogatással is rendelkező rendszer védi a kolostort és környezetét, amely bármilyen időjárási körülmény mellett képes a működésre. A nyilvánosságra került fotók alapján a tetőszerkezeten rögzített eszközök elrendezése nem egyszerű drónfigyelőre, hanem aktív és passzív elemeket ötvöző, fix telepítésű objektumvédelmi berendezésre utal. A hardverek felépítése alapján három fő egység különíthető el.
A tányérszerű 3D-s közelkörzeti radar az épület feletti alacsony légteret, nagyjából 0–300 méterig pásztázza, ami a drónok által leggyakrabban használt repülési magasság. Az ilyen berendezés azokat a rádiócsendben, előre programozott GPS-útvonalon repülő drónokat is képes észlelni, amelyekre a passzív rádiófrekvenciás érzékelők nem reagálnak, a kialakítása pedig zavarbiztos.
A panelantennaként működő irányított rádiófrekvenciás zavaróegység a bemért drón irányába fókuszált, nagy energiájú zavarójelet sugároz a 2,4 GHz-es, az 5,8 GHz-es és a GNSS-sávokon. Ezzel megszakítja a távirányítóval való kapcsolatot, és hatástalanítja az ártalmasnak ítélt eszközt anélkül, hogy a környező városrész rádióforgalmát megbénítaná.
Az iránymérő kisebb elem, amely szenzorként vagy taktikai adatátviteli egységként működik. A rendszer pontos térbeli lefedettségét, valamint a többi érzékelő összehangolt működéséhez szükséges idő- és helyszinkronizációt biztosítja, garantálva ezzel a precizitást.
Mennyibe kerülhet mindez?
Egy hadiipari, amerikai tőzsdei cég leányvállalata az ehhez hasonló, de egyszerűbb, lényegében hordozható berendezéseiért is több tízmillió forintnak megfelelő összeget kér. Mindezek alapján nem jár teljesen tévúton az, aki a Budai Várban található műszaki egységek és telepítésük együttes költségét több százmillió forintra becsüli.
