Belépni vagy kívül maradni? Fontos döntés előtt a magyar kormány
Rövid időn belül döntenie kell a magyar kormánynak arról, hogy Magyarország csatlakozik-e a formálódó Védelmi, Biztonsági és Reziliencia Bankhoz (DSRB). A kérdés hosszú évekre kiható, eurómilliárdokról szóló ügy, amelyet egy budapesti konferencia részben szintén körbejárt.
A DSRB a résztvevő államok közös tulajdonában álló, közös tőkével létrehozott fejlesztési bank lenne, amely a NATO-tól és az Európai Uniótól egyaránt függetlenül, a védelmi beruházásokra specializálódna. A tőkepiacok önálló szereplőjeként vonna be forrásokat, amelyeket hosszú lejáratú hitelek, garanciák, kockázatmegosztási konstrukciók és társfinanszírozás formájában fektetne be állami, vállalati és infrastrukturális projektekbe.
Ez azt jelenti, hogy a forrásokhoz való hozzáférésért cserébe Magyarországnak be kellene adnia saját részét az intézmény felállításához szükséges tőkébe. A bank előzetes becslések szerint mintegy 135 milliárd dollárnyi finanszírozást tudna elérhetővé tenni.
A kérdést egyrészt az egyre ingatagabb nemzetközi biztonsági helyzet – Európában elsősorban az orosz fenyegetés – és a védelmi képességek emiatt szükséges megerősítése, másrészt a 2025-ös hágai NATO-csúcson elfogadott, 2035-re kötelezően elérendő, a GDP 5 százalékát kitevő védelmi kiadási cél teszi időszerűvé.
A célra kormányzati és uniós források is rendelkezésre állnak, ezek azonban nem minden esetben elegendők, és szükség lehet ezektől független, gyorsan, piaci alapon elérhető, a védelmi ipar különleges igényeire szabott finanszírozásra. A konferencia résztvevői szerint a védelmi ipar nem mindig képes kellő gyorsasággal és léptékben bővíteni a termelését, a magasabb kiadások önmagukban nem eredményeznek nagyobb ipari kibocsátást, ha a vállalatoknak nincs forrásuk a kapacitásbővítésre. Probléma az is, hogy a kereskedelmi bankok az elmúlt években pr- és ESG-szempontok miatt igyekeztek távol tartani magukat a védelmi ipartól, bár ez most változni látszik.
A Honvédelmi Minisztérium védelempolitikáért és haderőfejlesztésért felelős helyettes államtitkára szerint a védelmi finanszírozás hagyományos modellje – amelyben a kormány meghatározta a szükséges képességeket, elkülönítette a költségvetési forrást, az ipar pedig teljesítette a megrendelést – önmagában már nem elegendő. A modern védelmi képességek egy teljes ökoszisztémából jönnek létre, a finanszírozási nehézség pedig sokszor ott keletkezik, ahol a stratégiai szükséglet és a hagyományos üzleti megtérülés elválik egymástól. Nem az a megoldás, hogy a kormány bankká váljon és kiszorítsa a magántőkét, de az sem várható el, hogy a kereskedelmi bankok viseljék a társadalmi és stratégiai jelentőségű kockázatokat – a cél a védelmi ipari magánbefektetések ösztönzése.
A projekt magyarországi előkészítője szerint Magyarország akár évente 80 millió eurót is spórolhat azzal, ha nem állami kötvénykibocsátással, illetve költségvetési forrásokból finanszírozza az emelkedő védelmi kiadásokat, hanem a DSRB-n keresztül elérhető, kedvező minősítésű konstrukciókkal. Ennél is fontosabb lehet egy érett védelmi ipari ökoszisztéma létrejötte Magyarországon.
A kezdeményezést elindító Kanada mellett Albánia, Belgium, Görögország, Lettország, Luxemburg, Románia, Törökország és Ukrajna jelentette be a csatlakozását, Nagy-Britannia azonban egyelőre nem lépett be. A Reuters forrásai szerint a nagyobb csatlakozó országoknak egymilliárd dollárt kellene befizetniük a szervezet alapítótőkéjébe, a kanadai vezetés pedig a jelenlegi csatlakozókkal is kész létrehozni az intézményt, a későbbi csatlakozás lehetőségét nyitva hagyva.
