Az önerő kihívásai a magyar lakáspiac számára
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) legfrissebb statisztikái alapján szembetűnő, hogy egyre nehezebb helyzetben vannak azok a magyar vásárlók, akik lakásvásárlásra készülnek, hiszen önerő összegyűjtése komoly kihívást jelent. Az új lakáshitel-szerződések közel fele már 50% feletti hitelfedezeti mutatóval (HFM) valósul meg, különösen a fiatalok körében. A 18-30 éves korosztály a legnagyobb arányban fordul elő, akik a szükséges önerő helyett túlzottan magas hitelt vesznek fel. Ennek okán a banki gyakorlatokat is érdemes részletesebben megvizsgálni, figyelembe véve az önerő nélküli hitelek lehetőségeit.
A lakáshitelezés új dimenziói
A bankok általános szabályai szerint az ingatlan piaci értékének legfeljebb 80%-át finanszírozható lakáshitellel. Ez azt jelenti, hogy a vásárlóknak jellemzően legalább 20% önerőt kell felmutatniuk. Például egy 40 millió forintos lakás esetében ez 8 millió forintot jelent, ami pont elég időigényes megtakarítást feltételez. Ugyanakkor, az utóbbi időszakban kedvező változások figyelhetőek meg, hiszen az első lakásvásárlók számára a 2024. januári új szabályozás alapján a hitelfedezeti mutató 90%-ra emelkedhet, ami új lehetőségeket teremt.
Szükséges önerő: kihívás és megoldás
Az MNB statisztikái szerint a fiatalok között a hitelszerződések 68%-ában a felvett hitel mértéke meghaladta az ingatlan árának a felét. Emellett a hitelek több mint 5%-a a 80%-os finanszírozási határt is túllépte. Ilyen körülmények között az önerő biztosítása hatványozottan nehéz feladattá válik. A pótfedezettel történő ingatlanvásárlás viszont potenciális megoldást nyújthat. A módszer lényege, hogy a vásárlásra szánt ingatlan mellé további ingatlanokat vonnak be fedezetként, ami a bankok számára csökkenti a kockázatokat és lehetővé teszi a teljes vételár finanszírozását.
Pótfedezet: barát vagy ellenség?
A lakáshitelt felvevő ügyfelek általában három ingatlant vonhatnak be egy hitelügyletbe. Ez nem kizárólag a saját tulajdonú ingatlanokra vonatkozik, hanem közeli hozzátartozók ingatlanjaira is. A zálogkötelezettek nem adóstársak, így jövedelmük nem számít bele a hitelkérelmek elbírálásába, azonban az ingatlanukra jelzálog kerül. A bankok a pótfedezeti ingatlanokra is vonatkozóan megkövetelik a megfelelő értékelést és minimum hitelbiztosítéki érték elérését. Ez a gyakorlat ugyanakkor a fiatal vásárlók számára új kihívásokat és bonyodalmakat hozhat a folyamatba.
Összegzésül
A magyar ingatlanpiac jelenlegi állapota éles figyelmet követel a szakértőktől és a vásárlóktól egyaránt. Az önerő megteremtése nemcsak anyagi, hanem sok esetben pszichológiai terhet is jelent a fiatalok számára. A kormányzati intézkedések és a banki gyakorlatok alakulása a jövőben kulcsfontosságú lehet ahhoz, hogy a lakásvásárlás egy elérhető és reális cél maradjon a magyar vásárlók számára.
