A mexikói gazdagok rekord vagyonkoncentrációja
A világ legnagyobb gazdaságain belül a wealth distribution továbbra is aggasztó képet mutat. Az Egyesült Államokban az átlagos vagyon a leggazdagabb 1 százalék tagjai között eléri a 16,4 millió dollárt, amely messze meghaladja más országok adatait. E ténnyel szemben Mexikóban a legmagasabb a gazdagok vagyonának koncentrációja, hiszen a felső 1 százalék a nemzeti vagyon 37 százalékát birtokolja, míg az Egyesült Államokban a leggazdagabb réteg az összes vagyon 35 százalékát ellenőrzi.
A mexikói gazdagok esetében az egy főre jutó nettó vagyon 2,7 millió dollár, ami figyelemre méltóan alacsony a világ más fejlett gazdaságaival összehasonlítva. Japánban például ennek a számnak a fele sem éri el a mexikói átlagot, míg a legjobban teljesítő országok, mint például Ausztrália, sokkal kedvezőbb statisztikákkal rendelkeznek. Az ausztráliai felső 1 százalék átlagos vagyona 10,6 millió dollár, ami a termesztési jövedelem mellett ragyogó képet fest a tulajdonosi viszonyokról.
A vagyonelmélet és eloszlás legnagyobb eltérése a globális gazdasági hatások, valamint a helyi politikai környezet következménye. Az Egyesült Államokban a nemzeti vagyon átlaga 470 000 dollár, míg a legszegényebb 50 százalék tagjai mindössze 9000 dolláros nettó vagyonnal bírnak. Ez az óriási különbség nem csupán a pénzügyi egyenlőtlenségeket hangsúlyozza, hanem a kormányzati intézkedések hatását is, amelyek gyakran nem elégségesek a társadalmi mobilitás elősegítésére.
Kínában a helyzet hasonlóan drámai. Itt az 1 százalékos réteg átlagos vagyona 3,2 millió dollár, míg a nemzet egy főre jutó átlagos vagyona mindössze 110 000 dollár. Furcsa módon a kínai alsó 50 százalék egy főre eső vagyona meghaladja az Egyesült Államok alsó felének vagyonát, ami újabb szempontból árnyalja a jövedelmi különbségek megértését.
A súlyos vagyon- és jövedelemkülönbségek világszerte aggasztó tendenciát mutatnak, és a gazdasági egyenlőtlenség már nem csupán számadatok alapján, hanem a társadalmi feszültségek növekedésével is mérhető. A válságok során a legnagyobb terhet általában a legszegényebb közösségek viselik, miközben a gazdagabb rétegek gyakran még nagyobb arányú vagyonra tesznek szert. Az ilyen struktúrák megléte pedig elengedhetetlenné teszi a globális társadalmi bírálatokat és a valós reformok iránti erőteljesebb követeléseket.
