A világ metrói: gigantománia, magas művészet és bohém lazaság
A moszkvai Kijevszkaja egykor az orosz-ukrán barátságot hirdette. A stockholmi T-Centralen kék-fehér óriásvirágos barlangra emlékeztet. A párizsi metró bohém és sokféle.
A metróhálózatok híven tükrözik az adott ország történelmi múltját, politikai nézeteit és az eszméket, amelyeket hirdetni kívántak.
Moszkva: a birodalom pompája
A Kijevszkaja állomás ma is egy birodalom nagyravágyását és a II. világháborús győzelmet tükrözi. A szovjet időkben a felszíni tömegközlekedés kezdetleges volt, a metró építése stratégiai és propaganda célokat is szolgált. Az állomásokat óvóhelyként is használták, Sztálin egy időben a Majakovszkaja állomás közelében élt és beszédet is tartott a föld alatt.
Taskent: szocialista barokk a föld alatt
A szovjet tagköztársaságok követték a központi stílust. Taskentben kezdetben gigantikus, csilláros márványpaloták épültek, később visszafogottabb, modern állomásokat adtak át.
Stockholm: a világ legnagyobb művészeti kiállítása
A stockholmi metrót festmények, szobrok, mozaikok és domborművek díszítik. A Kungsträdgården eklektikus-historizáló stílusú föld alatti kiállítás, a Tensta falain pingvinszerű élőlények és madarak láthatók. A Stadion állomás rücskös sziklafalait égszínkékre festették, a peronok feletti boltíven szivárvány feszül. A látványos belső teret Enno Hallek és Åke Pallarp tervezte, 1973-ban adták át.
Párizs: szecessziós lejárók és bohém világ
Hector Guimard tervezte a francia főváros ikonikus metróbejáratait és szecessziós épületeit. A franciák azonban soha nem szerették igazán a szecessziót, a háború után számos alkotását megsemmisítették. Az általa tervezett 167 metrólejáróból mindössze 88 maradt meg.
Budapest: a Metró és a KÉV emléke
A budapesti metró építésekor kezdetben nem a megalománia és az esztétikai szempontok érvényesültek. A hajdani kivitelezők Moszkvában tanulták a technikát, a munkálatok többször megakadtak, köztük 1956-ban is. A Közlekedési Építő Vállalatnak nagy tekintélye és kiemelt állami szerepe volt.
