Kiderült: a pilóták közel negyede úgy repül, hogy túl fáradt
Négyből három pilóta azt mondja, előfordult már, hogy pár percre bealudt a pilótafülkében repülés közben. Az Európai Pilóták Szövetsége (ECA) által közel 7200 kapitány és elsőtiszt körében végzett felmérés szerint a pilóták kevés pihenőidőről, a munkaidő meghosszabbításától való szorongásról és alkalmatlanná nyilvánításuk miatti félelmükről számoltak be.
A pilóták közel negyede (24 százalék) elismerte, hogy a legtöbbször elvállalja a repülést, ahelyett, hogy fáradtság miatt alkalmatlannak tartaná magát, míg további 16,8 százalék mondta azt, hogy inkább beteget jelent.
A fáradtság oka lehet a hosszú szolgálati idő, a nem elegendő pihenés, a rendszertelen munkabeosztás és az időzónák közötti repülés, amelyek megzavarják a szervezet természetes alvási ciklusát. Ez jelentős biztonsági aggály, mivel ronthatja a pilóták ítélőképességét, lelassíthatja a reakcióikat és csökkentheti az éberségüket.
Az augusztusi felmérés szerint a válaszadók háromnegyede legalább egy mikroalvást tapasztalt a repülőgép vezetése közben az elmúlt négy hétben. A legtöbb rövid alvásról az ír és a máltai légitársaságoknál dolgozó pilóták számoltak be. Több mint egyharmaduk azt állítja, nem alszik eleget ahhoz, hogy elkerülje a fáradtság felhalmozódását.
Annak ellenére, mennyire gyakori a kimerültség, csak minden harmadik pilóta vallotta be, hogy fáradtság esetén alkalmatlannak jelenti magát a szolgálatra. A pilóták fele elismerte, hogy a felmérést megelőző három hónapban olyan repülést hajtott végre, amikor túl fáradtnak kellett volna nyilváníttatnia magát. A válaszadók közel fele fél a negatív következményektől, s mindössze 11,9 százalékuk bízik a légitársaság fáradtságjelentési rendszerében.
Ian Holder, a Baines Simmons repülésbiztonsági tanácsadó cég ügyvezető igazgatója szerint jelentős különbségek vannak a légitársaságok és a nemzeti hatóságok fáradtságkezelési módszereiben. Az eredmények három éven át tartó következetessége arra világított rá, hogy ez valóban figyelmet igénylő terület. Mintaként említette Finnországot és Hollandiát, ahol szigorúbb a fáradtságjelentési kultúra.
Az ír és a máltai légitársaságoknál dolgozó pilóták félték a leginkább a vezetőség megtorlását, és a legkevésbé bíztak a jelentési rendszerekben. Spanyolországban, Írországban és Franciaországban volt a legmagasabb azoknak a pilótáknak az aránya, akik azt mondták: fáradtan is repülnek. A spanyolországi légitársaságoknál dolgozó pilóták kétötöde, az ír és franciaországi légitársaságoknál dolgozók egyharmada mondta, hogy szinte mindig fáradtan repül, míg az Egyesült Királyságban működő légitársaságoknál ez az arány csak tized.
A fapados légitársaságoknál a pilóták mindössze 15,6 százaléka vélte úgy, hogy légitársasága jól kezeli a fáradtság kockázatát, szemben az ACMI- vagy wet-lease üzemeltetőknél tapasztalt 18,6 százalékkal.
A pilóták közel kétötöde nyilatkozott úgy, hogy a felmérést megelőző hónapban legalább egyszer élt a parancsnok belátási jogával, amely lehetővé teszi a kapitányok számára, hogy kivételes körülmények között meghosszabbítsák a személyzet munkaidejét vagy csökkentsék a pihenőidőket. Közel 70 százalékuk aggodalmát fejezte ki a szolgálat meghosszabbításának megtagadása miatt, ami arra utal, hogy a kivételes helyzetekre szánt intézkedés jelentős nyomást gyakorolhat a repülőszemélyzetre.
Tanja Harter kapitány, az ECA elnöke szerint a légitársaságoknak és a szabályozó hatóságoknak felelősséget kell vállalniuk, ahelyett, hogy a pilótákra hagynák a kockázatok kezelését. Felszólította az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynökségét, hogy szigorítsa a fáradtságkezelési szabályokat, és biztosítsa a nem büntető jellegű jelentéstételek betartását, valamint a parancsnok mérlegelési jogkörének pontosabb tisztázását.
