A szfinx és a hattyú – az osztrák ékszeripar büszkeségei
Ausztria nemcsak tájairól és zenei örökségéről híres, hanem arról is, miként lehet a finom kézművességet globális luxusmárkává formálni. A Freywille szárnyas szfinxe és a Swarovski hattyúja mögött évszázados innováció, művészi alázat és üzleti érzék áll.
A Freywille 75 éve
A Freywille immár 75 éve teremt saját vizuális univerzumot. Michaela Frey iparművész 1951-ben alapította manufaktúráját, amely kezdetben osztrák népművészeti motívumokkal és tűzzománc tárgyakkal foglalkozott. A bécsi Mariahilf negyedben készültek az első darabok, eleinte ékszerdobozkák és virágos nyelű fésűk. Férje brit volta miatt Michaela sok időt töltött Angliában, így a londoni Harrods luxusáruház hamar leadta első rendelését, ezúttal már ékszerekre.
Az apró műalkotások a hatvanas és hetvenes években olyan népszerűvé váltak, hogy elindult a nemzetközi terjeszkedés. A Harrods mellett olyan divatházaknak és áruházaknak készítettek karkötőket, gyűrűket, medálokat, később kendőket és női kiegészítőket, mint az Yves Saint Laurent vagy a Hermès.
Tisztelgés a festőzsenik előtt
Később Friedrich Wille vette át a cégvezetést, felesége, Simone Grünberger-Wille pedig meghatározta a márka új művészeti irányvonalát. Ekkor születtek meg a híres képzőművészeti kollekciók, amelyek Monet, Klimt és Hundertwasser munkássága előtt tisztelegnek. Ezzel párhuzamosan bevezették a 18 karátos aranyat és briliánsokat is tartalmazó finomékszer-vonalat. A 2010-es évektől Van Gogh, Botticelli, Frida Kahlo és Alphonse Mucha világa által inspirált kollekciókkal bővült a kínálat.
A márka alapgondolata, hogy az ékszerek nem egyszerű díszek, hanem önálló műtárgyak. A cég emblémája, a szárnyas szfinx az ősi egyiptomi és krétai kultúrában a mindent látó megfigyelő szimbóluma volt. Az árakat nem elsősorban az alapanyag, hanem a ráfordított idő határozza meg: egyetlen darab akár 80–100 kézműves munkafolyzaton megy át. A 24 karátos aranyporral és palládiummal gazdagított felületek mögött hosszú, precíz folyamat áll. A tervezők akár két éven át is dolgoznak egy-egy témán, a tűzzománcot 800 fokon olvasztják meg, majd négy rétegben viszik fel a fémalapra.
A tűzzománc érzékeny anyag, ezért ezek az ékszerek elsősorban alkalmi, ünnepi kiegészítők. A márkaboltok jelen vannak az elegáns butiknegyedekben és a nemzetközi reptereken is. Magyarországon 2002-ben nyílt meg az első üzletük; Budapest azért is kedvelt célpont, mert a történelmi és építészeti örökségünk, különösen a szecesszió, rendkívül hasonló.
A kristályok szerelmese
A másik leghíresebb osztrák ékszermárka a Swarovski, amelynek választéka a vitrinbe illő kis nippektől a karácsonyi díszeken át a méregdrága csillárokig terjed. Daniel Swarovski 1862-ben született Csehországban, ahol a Monarchia egyik legfontosabb üveg- és kristályüveg-csiszoló gyára működött. Már gyermekkorában magával ragadta a kristályok csillogása, később neves csiszolóműhelyekben tanulta ki a szakmát.
Egy bécsi kiállítás hozta el a sorsdöntő pillanatot: ott, 21 évesen határozta el, hogy forradalmasítja a szakmát. Sigmund Schuckert és Thomas Edison technikai újításai adták az ihletet egy automata kristályvágó géphez. Álma kilenc évvel később, 1892-ben valósult meg a szabadalommal. A ma ismert vállalat elődjét 1895-ben alapította meg sógorával, Franz Weisszel és Armand Kosmannal. A cég mindmáig családi tulajdonban van.
A Swarovski ma a világ egyik leghíresebb turisztikai látványossága is saját múzeummal, boltokkal és éttermekkel. Az Innsbruck melletti wattensi látogatóközpont jelképe egy földből kiemelkedő, fűvel borított óriásfej, kristályszemekkel. A cég emblémája a hattyú, a tisztaság és elegancia szimbóluma. Jellegzetes színe az ezüsttel kombinált éjkék és a „Swarovski-piros”. Az Aurora Borealis hatású kristályt a Dior divatházzal közösen fejlesztették ki az 1950-es években. Évente két fő kollekciót terveznek, klasszikus és extravagáns ékszerekkel, táskákkal és órákkal.
Miért nincs hasonló magyar márka?
A két osztrák sikersztori láttán felmerül a kérdés, a magyar tervezők miért nem tudtak globális világmárkát létrehozni. A II. világháború utáni Kelet-Közép-Európában a luxusiparnak nem kedvezett a környezet: az államosítás és a központi irányítás elfojtotta a magánkezdeményezéseket, a nemzetközi kapcsolatok pedig végletesen korlátozottak voltak. Ma rengeteg tehetséges fiatal művész dolgozik Magyarországon, de ékszertervezéssel viszonylag kevesen foglalkoznak, és akik igen, többnyire szűkebb rétegnek szóló kortárs stílust képviselnek. Egy komoly ipari háttér, a nemzetközi terjeszkedés és a globális brandépítés csillagászati összegű befektetést igényelne, a siker pedig még így sem borítékolható. Patinás márkát ma sokkal nehezebb létrehozni, mint 75 vagy 100 évvel ezelőtt, hiszen a globális piac már telített.
